Míg eljön a holnap

Keress meg engem és keresni foglak

Megvárom csendben mig eljön a holnap

Vágyom Rád minden éjen és hajnalon

Lelked melegít fényben és alkonyon.

Add hát a szerelmet mohón és ridegen

Nézz rám kedvesen ismerős idegen.

Hidd el helyettem mit nekem nem szabad

Jobb már nem leszek míg szíved megszakad.

Szeretném látni emberi arcodat

Haraggal tépni szét hűtlen maszkodat

De csak bolyongok szemedben elveszve némán

Csak hangtalan kérem hogy szemeddel nézz rám.

Nézz rám idegen!!! és tagadj le engem!!

Fojtsd el a kínt mi hasítija lelkem.

Vagy szeress meg újra. Én szeretni foglak

Vagy várom majd hűtlen, hogy jöjjön a holnap.

Nem féltek reményt, mert nem hiszek álmot

Csak nézem a szemed. Vágyok. És várok.

Várom a napot, mi szárítja lelkem.

Mi porba taszítja, füröszti testem.

Lassú csendben gyűlnek a fellegek

Érzem már bőrömön a nehéz cseppeket.

Lemossák rólam a monoton órák

Monoton perceit, mik sóhajuk szórják.

Testedben fürdik lázadó lelkem

Szeress még! Akarj! Kívánj meg engem!!

Engedelmes szíved hallom, hogy hasogat

Testem a selyem, hogy enyhítse bajodat

Hogy elsimítsa vele fájó sebeid,

Hogy elborítsa lágyan, kérlelő szemeid.

Fond össze vágyaid az enyémmel, kérlek

Ha kezemmel többé már majd el nem érlek.

Ha messzi világból nézem majd fényét

Egyetlen csillagunk szerelmes képét.

Majd glóriát a pokolból akassz a fejemre,

De könnyeket soha ne ejts a nevemre

Csak taszíts vissza a tikkadó porba

Fürössz meg engem újra, ...és újra.

Ilyen az én létem, egy hervadó virág

Mit nap tüzén hevít és szárít a világ

Hűvös ölelésed kívánja létem

Ha bűnhődni kell majd, mondd, hogy én kértem.