Míg eljön a holnap
Keress meg engem és keresni foglak
Megvárom csendben mig eljön a holnap
Vágyom Rád minden éjen és hajnalon
Lelked melegít fényben és alkonyon.
Add hát a szerelmet mohón és ridegen
Nézz rám kedvesen ismerős idegen.
Hidd el helyettem mit nekem nem szabad
Jobb már nem leszek míg szíved megszakad.
Szeretném látni emberi arcodat
Haraggal tépni szét hűtlen maszkodat
De csak bolyongok szemedben elveszve némán
Csak hangtalan kérem hogy szemeddel nézz rám.
Nézz rám idegen!!! és tagadj le engem!!
Fojtsd el a kínt mi hasítija lelkem.
Vagy szeress meg újra. Én szeretni foglak
Vagy várom majd hűtlen, hogy jöjjön a holnap.
Nem féltek reményt, mert nem hiszek álmot
Csak nézem a szemed. Vágyok. És várok.
Várom a napot, mi szárítja lelkem.
Mi porba taszítja, füröszti testem.
Lassú csendben gyűlnek a fellegek
Érzem már bőrömön a nehéz cseppeket.
Lemossák rólam a monoton órák
Monoton perceit, mik sóhajuk szórják.
Testedben fürdik lázadó lelkem
Szeress még! Akarj! Kívánj meg engem!!
Engedelmes szíved hallom, hogy hasogat
Testem a selyem, hogy enyhítse bajodat
Hogy elsimítsa vele fájó sebeid,
Hogy elborítsa lágyan, kérlelő szemeid.
Fond össze vágyaid az enyémmel, kérlek
Ha kezemmel többé már majd el nem érlek.
Ha messzi világból nézem majd fényét
Egyetlen csillagunk szerelmes képét.
Majd glóriát a pokolból akassz a fejemre,
De könnyeket soha ne ejts a nevemre
Csak taszíts vissza a tikkadó porba
Fürössz meg engem újra, ...és újra.
Ilyen az én létem, egy hervadó virág
Mit nap tüzén hevít és szárít a világ
Hűvös ölelésed kívánja létem
Ha bűnhődni kell majd, mondd, hogy én kértem.